Csúcs és mélység
Babos Tímea sikeres szezonon van túl – a fiatal teniszező volt magasan és mélyen a szezonban, de a győzelmekből ugyanúgy tanult, mint a vereségekből. És fejben sohasem volt még ennyire összeszedett, mint most. Ebben fejlődött a legtöbbet az idén a Felix Promotion menedzserirodával együttműködő sportolónő, aki a szezon végén két ötvenezres tornát nyert meg.
Milyen évet zártál?
Jónak értékelem. Persze, voltak hullámvölgyeim az év elején és az év végén is, de szerencsére mindkét esetben ki tudtam lábalni belőle, sőt, még több erőt adott a további játékhoz.
Mi volt a segítségedre abban, hogy talpra állj a nehéz helyzetekben?
A körülöttem lévők segítsége nagyon sokat számított, és érdekes, hogy a mélypontok után mindig jobban magamra találtam, talán azért, mert tudtam, milyen melós a kifelé vezető út. A céltudatosság segített átlendülni a kritikus helyzeteken.
Mikor volt a szezon csúcspontja?
Az utóbbi hetek jelentették ezt számomra. Azt hiszem, azért, mert rövid idő alatt voltam nagyon mélyen és nagyon magasan. Háromszor egymás után még sohasem kaptam ki az első körben, de még kétszer sem, még juniorban sem – most megtörtént. Azután meg Amerikában karriercsúcsot értem el: két ötvenezer dolláros versenyt nyertem meg, ezzel léptem tovább.
Mi volt az év legnagyobb tanulsága? Tanultál valami nagyon fontosat?
Egyetlen meccs volt, amely nagyobb fordulópontot jelenthetett volna – ha a budapesti tornán legyőzöm Roberta Vincit, talán másként alakult volna minden... Talán előrébb lehetnék a ranglistán, talán lendületet adhatott volna, talán még jobb eredményekhez vezetett volna. De nem panaszkodom, így is jó úton haladok.
És a tanulással mi a helyzet?
Sokáig az volt a legnagyobb gond velem, hogy nem tudtam tanulni a hibákból, igazából nem is éreztem őket. Mostanra azonban sokat javultam fejben, jobban koncentrálok, ki tudom javítani a hibáimat – legyen szó akár egy pont egy rossz meccs vagy egy torna után. Úgy érzem, még sohasem voltam ennyire összeszedett, mint most – ez az, amiben a legtöbbet fejlődtem.
Mi a következő lépés?
Az Australian Open. Szeretnék meccset nyerni a kvalin, és eljutni addig, amíg a játéktudásom és a szerencsém engedi.
És a hosszabb távú célok?
Szeretnék a top százba kerülni. Tudom, ez már nagyon nehéz feladat, de szerintem összejöhet, ha továbbra is úgy fejlődök, mint az idén. A hosszú távú célok között természetesen a harmincba vagy a húszba kerülés lenne, ez az, amiért dolgozom – persze, ezt nem azonnal, hanem jó esetben három éven belül szeretném elérni.
Mennyi szerepe van a szerencsének abban, hogy ezt sikerüljön megvalósítani?
Elég nagy – legalábbis most még. Azt is megmondom, miért: a jelenlegi ranglistahelyezésemmel nem tudok olyan versenyeken indulni, amelyeken kiemelt lennék, ezért nehezebb a dolgom. A kisebb versenyeken ugyanis nagyon meg kell küzdeni minden pontért, hiszen hatalmas a harc, mindenki előrébb szeretne lépni. Annyira sűrű a mezőny, hogy egy-egy pont dönthet, a pillanatnyi forma, vagy éppen az, hogy bal vagy jobb lábbal keltél fel aznap. Ilyen apróságokon múlhat a győzelem. Néhány éve a kétszázadik helyezett még biztosan nem tudta volna megszorongatni a huszadikat, de most már akár le is győzheti. Ez az, ami engem is motivál.
